A parvovírus a kölyökkutyák leggyakoribb és egyik legsúlyosabb bélgyulladásos állapotát előidéző kórokozója, a betegségért a CPV-2 vírustörzs a felelős. Azonban az utóbbi évtizedekben a vírus 3 fő, genetikailag módosult törzse – CPV-2a, CPV-2b, CPV-2c – okozza a megbetegedések nagy százalékát, melyből az első kettő a macskákat is megbetegítheti. A betegség rendkívül ragályos, emellett a vírus különösen ellenálló a környezeti hatásokkal, fertőtlenítő szerekkel szemben, a környezetben akár 5 hónapig is életképes lehet.
A fertőződés szájon keresztül, a vírussal fertőzött bélsár által történik, azonban méhen belül, az anyaállattól is megfertőződhet az utód. A tünetek általában csak 5-10 napos lappangási idő után mutatkoznak. A vírus a gyorsan osztódó sejtekhez kapcsolódik: a nyirokszervekben elszaporodik, ezzel együtt károsítva a csontvelőt és a nyirok sejteket, emellett a bélrendszerbe jutva a bélhámsejtek pusztulását, a bélbolyhok megrövidülését, kollapszusát eredményezi. Mindezek idézik elő a betegség általában súlyos, heveny lefolyását. A tünetek súlyosságát az állat immunrendszerének erőssége is befolyásolja, ezért jellemzően a fiatal (8-24 hetes) kölyökkutyák érintettek, akiknél az anyai immunitás már csökken vagy még a vakcinázás általi védelem nem alakult ki teljesen. Legnagyobb veszélynek az oltatlan, rossz higiéniai környezetben, zsúfolt helyen élő kölykök vannak kitéve. A parvovírus okozta állapotot súlyosbíthatják bakteriális vagy parazitikus társfertőzések is, melyek szintén az immunrendszert gyengítik és a beteg felépülési esélyeit csökkenthetik. Vannak a betegségre kifejezetten érzékeny fajták is, mint például: rottweiler, dobermann, német juhászkutya, labrador retriever és staffordshire terrier, náluk a betegség különösen gyors és végzetes lefolyású lehet.
Parvovírusos bélgyulladás esetén a leggyakoribb tünet a nagy mennyiségű, véres, nagyon bűzös hasmenés, azonban kezdetben étvágytalanság, elesettség jelentkezik. A hasmenéssel együtt hányás, láz és dehidráció is a jellemző tünetek közé tartozik. Súlyos állapotban szisztémás, gyulladásos állapot következtében szapora légzés és tachycardia is előfordul.
A gyakori tünetek mellett a vírusfertőzöttség bizonyítására bélsár-és vérvizsgálat készítése a legfontosabb. Bélsárvizsgálat során a vírus antigénjének kimutatására ELISA-vizsgálaton alapuló gyorsteszt áll rendelkezésre, mely 5-10 percen belül eredményt mutat, azonban itt figyelembe kell venni, hogy a vírusürítés a fertőződést követő 3-4. naptól kezdve 7-10 napig tart, így fals negatív eredményt is kaphatunk, ha a vírusürítés mértéke csökkenni kezd.
Az említett tünetek életveszélyes állapotot, kezelés nélkül a beteg rövid időn belüli elhullását okozhatják, ezért nagyon fontos a tünetek mihamarabbi felismerése és a célirányos gyógykezelés megkezdése. A kezelés fő részét az intenzív folyadékterápia képezi, mely során a páciens ionháztartásának, sav-bázis egyensúlyának, vércukorszintjének helyreállítása a cél. Ezt széles spektrumú antibiotikummal kell kiegészíteni, emellett hányáscsillapító, gyomor- és bélnyálkahártya-védők, fájdalomcsillapító adása is segíti a beteg gyógyulását. Az intenzív kezelés részeként általában napi kétszeri infúziós terápiára mindenképp szükség van. A tünetek súlyossága és beteg állapotának függvényében szérumterápia is indítható.
Az intravénás kezelések mellett amint a páciens állapota engedi, szájon keresztül adható probiotikumok és kifejezetten érzékeny gyomor-bélrendszerű kutyáknak adható, úgynevezett gastrointestinal típusú vagy akár folyékony állagú gyógytáp adása javasolt. Ezek mind hozzájárulhatnak a betegségben szenvedő állat mihamarabbi felépüléséhez.
A betegség megelőzésében a vakcinázás tölti be a főszerepet, éppen ezért rendkívül fontos, hogy a kölykök vakcinázása időben, már 6-8 hetes kortól elkezdődjön. A kölyökkutyákat gyengített , élővírusos vakcinával kell vakcinázni, az oltások között 2-4 hét telhet el. Az ajánlott kölyök oltási sor, 2 hetes időközökkel a következő: 1. az első parvovírus elleni oltás; 2. az első kombinált oltás (mely szintén tartalmaz parvovírus elleni komponenset); 3. a második parvovírus elleni oltás; 4. a második kombinált oltás; 5. a veszettség elleni oltás (egyes ajánlásokban 6. a harmadik kombinált oltás). A kötelező, kölyökkutya oltási sor után a kombinált oltás is évente ismétlendő a megelőzés érdekében, akárcsak a veszettség elleni oltás!
Macskák esetében is találkozhatunk parvovírus okozta bélgyulladással (rövidítve FPV), azonban a macskák parvovírusa nem képes megfertőzni a kutyákat. A parvovírus-fertőzöttség, a fertőző panleukopenia elsősorban a 2 hónaposnál fiatalabb macskákat érinti, a betegség nagyon fertőző és magas mortalitású, különösen a 3-5 hónapos kölykök között. Védőltás ez ellen is van cicáknak.
A betegség lefolyása, diagnosztizálása, a tünetek és a gyógykezelés javarészt megegyezik a kutyák esetében leírtakkal, azonban macskáknál még súlyosbító tényezőnek számít a leukemia vagy coronavírusos társfertőzöttség. A kifejezett gyomor-bélrendszeri tünetek mellett szájfekély és icterusos állapot is jelentkezhet, azonban a vér- és bélsárvizsgálat egyértelmű diagnózist adhat. Macskáknál viszont arra ügyelni kell, hogy esetükben a fertőzést követően legtöbbször csak 1-2 napig ürítik a vírust, ezért az ELISA-vizsgálaton alapuló gyorsteszt negativitása esetén sem kizárható a fertőzöttség. Ilyen esetben legbiztosabb választ a bélsár PCR vizsgálata nyújthat, de a tünetek és a vérvizsgálat is eléggé jelzőértékűek lehetnek.
